Kezdetlegesen regisztrálsz. Várod, hogy hívjanak. Eljön az
az ominózus pillanat, mikor megcsörren a telefon.
Egyeztetnek veled, hogy tudj menni dolgozni. Adatokat, információkat közölnek
sokat… hirtelen … egyszerre, és még a szemed se nyitottad ki.
De jegyezz meg mindent…
Megvan a meló, teszem azt egy árufeltöltés. Képzeletedben megjelennek a képek,
hogy milyen is lehet az… pakolászós, járkálós meló, vagy esetleg egy teljesen más kategória?
Az első napod után, hulla vagy. Nem erre számítottál talán, sőt biztos, de
mégis azt mondod, hogy jó volt.
A 8 óra alatt a pénz lebeg a szemed előtt. Amiért dolgozol, amiért percek hada
hagyják el egymást egész hónapban.
Számolgatod mennyi is az annyi: szorzás, osztás, összeadás-kivonás…
Eljött a 10.-e a fizetés napja. Megkapod a pénzt, most nagyobbnak érzed magad,
hogy igen, Te kerestél. Van egy pici tartalékod, jut pár dologra, amit már el akartál érni.
Ennyi lenne?
Hol marad az, hogy megismersz sok-sok diáktársat? Barátságok alakulnak ki, és
talán ellentétek is. Hol van az, hogy a munkában közösen átélt élményeket nap, mint nap, vagy ha találkozunk ismét, újra és újra felelevenítsük? Akár egy-két malőr, egy-két baki…A szünetekben a sok nevetés, és egy két jó és őszinte beszélgetés, amelyekre azért mégis jó ígyvissza-visszagondolni - mégis van olyan, ami szép a diákmunkában.
Azért amikor kell, és meg kell mutatnunk, ha jön egy nagyobb főnök, talán a cégigazgató,
vagy a műszakvezető és leellenőriz bennünket, hogy hogyan dolgozunk, akkor ott
az összhang mindegyikünkben. Az együttműködés lett így a kulcsa, erről szól igazából ez a diákmunka. Persze,a világot a pénz hajtja, ez a mozgató eleme, de azért mégis egy életet élünk, pénzt pedig akár jó kedvvel is lehet keresni,és akár rosszal is!Rajtad múlik, hogy teszed.
És milyen jól jönnek majd a
tapasztalatok… Amit a diákmunkás éveitekből magatokkal hoztatok.
Utolsó kommentek