„Az elmúlt nyáron egy Diákszövetkezet által dolgoztam egy
élelmiszeráruházban, elvileg júliustól augusztusig, gyakorlatilag csak
júliusban dolgoztam és csak egy hetet, majd azt mondták, hogy kevés a munka,
miközben kapott a cég egy nagyobb megrendelést, és a délutános műszak mellett
éjszakait is kellett indítsanak, mert nem volt elég a munkaerő. Ennek ellenére
nem hívtak. Hívtam sokszor az üzemet, az üzemvezetőket, a főnököt, hagytam
üzenetet, nagyon sokszor fel se vették, majd akkor telt be a pohár, amikor
sms-ben megkérdeztem a főnököt, hogy mivel már (akkor éppen) 3 hete nem hívtak,
szükség van-e még a munkámra, s még azóta (kb. 1 hónapja) sem méltatott még az
smsemre se válaszolni.
Nem beszélve arról, hogy körülbelül 125.000 Forinttól estem
el (kb. 2 havi fizetés, levonva azt az egy hetet), önhibámon kívül.”
Ilyen esetben mi a teendő?
Kedves Levélíró!
Először is engedd meg, kérlek, hogy tegeződve folytassuk a
levelezést. Sajnálattal olvastam keserű csalódásod történetét, és bár szeretnék
buzdító sorokat írni, inkább csak tanácsokra fogja futni tőlem. Teszem mindezt
azért, mert kérdésed nem jogi jellegű. Bármelyik iskolaszövetkezet azokat fogja
munkával ellátni, akiket az adott munka szervezői (témavezető, projektvezető,
projektfelelős, és megannyi más titulus) kiválasztanak és beosztanak. Emiatt az
általad leírtakra jogi megoldás nincs. De tulajdonképpen nem is ezt kérdezted,
hanem azt, hogy ilyen esetben mi a teendő.
A célod az, hogy munkát kapj, amivel pénzt kereshetsz. Ehhez úgy
juthatsz hozzá, ha keresed, utána mész, és bizonyítod a döntő személy előtt,
hogy a feladatra alkalmas vagy, továbbá azzal, hogy a döntő személy (hívjuk
szervezőnek) megjegyez téged, és amikor szervez, eszébe jutsz. Gyakorlatilag
most idézhetnék az összes olyan könyvtárgyi irodalmat kievő írásból, ami az
öngondoskodásról és önérvényesítésről szól. Azt kell elfogadnunk, hogy a
szervező is ember, akinek az a feladata, hogy a munkán annyi és olyan ember
legyen kint, amennyit a partner kért. Kikből fog válogatni? 1. akiket ismer, 2.
akik eszébe jutnak valami miatt, azaz akik emlékezetesek voltak számára, 3.
akik éppen akkor esnek be az irodába, amikor szüksége van rájuk, 4. az ezek
után megmaradt helyekre elkezdi hívogatni a jelentkezőket válogatás nélkül ABC
sorrendben, vagy ahogy a papírok elé kerülnek. Tedd a szívedre a kezed: meg
tudnád nevezni az első öt embert, akit hívnál szervezőként? Biztosan. Ha nem
vagy ismerőse, akkor tedd magad azzá! Járj be többször, hogy megjegyezzenek,
maradj bent kicsit beszélgetni, lássák, hogy érdeklődsz, mutasd meg magadból
azt, hogy mi miatt lenne érdemes pont téged erre vagy arra a munkára
beválogatni. Ha kiválasztottak, jelezz vissza a munkáról.
Tudom, hogy nem könnyű, mert pont azt várná mindenki a
szövetkezetektől, hogy segítsen, és jelentkezik, nincs visszajelzés, csalódás
éri: „jelentkeztem, nem?! Aztán mire mentem…” Nem mindegy, hogy melyik
szövetkezethez jelentkezel. Nem mindegy, hogy ott hogyan kezelnek téged, a
problémáidat, hogyan kommunikálnak feléd, hogyan reagálnak a te
kommunikációdra. Menj el több helyre és te is válogass!
Az biztos, hogy a nyári hónapokban minden iskolaszövetkezetnél
sokkal több jelentkező van, mint amennyi munka. A normálisabb szövetkezeteknél
tervezetten van „vérfrissítés”, azaz nem csak a régi bevált embereket küldik.
De az is igaz (megint emberi dolog), hogy ha egyszer valaki „bedolgozza” magát
valahova, a szervezők megismerik, bíznak benne és a munkájában, akkor sokkal
többször hívják.
Üdvözlettel:
Simon Balázs
jogi és kommunikációs igazgató
Fürge Diák Iskolaszövetkezet
1118 Budapest, Előpatak u. 78.
Tel: 1/248-2010; Fax: 1/248-2016
www.furgediak.hu
Utolsó kommentek