A búcsú stílusa maga az ember

A munkavállaló magatartását nem meglepő módon a Munka Törvénykönyve szabályozza. A törvényben megtalálhatóak az általános magatartási követelmények, amelyek a munkáltató és a munkavállaló által egyformán kötelezően teljesítendő magatartásmintákat foglalják össze. Ezeket nagyon egyszerűen foglalja össze a törvény szövege:„A munkaszerződés teljesítése során - kivéve, ha törvény eltérő követelményt ír elő - úgy kell eljárni, ahogy az adott helyzetben általában elvárható.” Az általánosan elvárt magatartásformák közé tartozik a rendeltetésellenes joggyakorlás tilalma, az elvárható magatartás elve, a jóhiszeműség és tisztesség elve, a kölcsönös tájékoztatási kötelezettség elve, valamint az üzleti titok megőrzésének kötelezettsége is.

A törvény szerint egyébként a munkavállalónak a munkahelyén kívül, magánélete során is figyelemmel kell lennie magatartására, azonban a jogsérelem csak akkor valósul meg, ha az adott helyzetben tanúsított magatartás közvetlenül és ténylegesen alkalmas lehet a munkáltató szempontjából valamilyen hátrány előidézésére, például gazdasági érdekeket sért egy üzleti titok kiadása.

A felmondás, vagy egy munka visszapasszolása esetén is fontos, hogy megfelelően járjunk el. A Törvény erre is kitér: három esetben teszi lehetővé az elállási jog gyakorlását. Az egyik, ami minket is érint, a munkaszerződéstől való elállás, vagyis egy vállalt munka visszaadása: „a munkaszerződés megkötése és a munkaviszony kezdetének napja közti időszakban bármely fél elállhat a munkaszerződéstől, feltéve, hogy a munkaszerződés megkötését követően körülményeiben olyan lényeges változás következett be, amely a munkaviszony teljesítését lehetetlenné tenné, vagy aránytalan sérelemmel járna. Későbbi időpontban, azaz a munkaviszony kezdetét követően már nincs lehetőség a munkaszerződéstől elállni, a munkaviszony megszüntetésére csak a törvényben meghatározott jogcímeken (pl. felmondás, azonnali hatályú felmondás stb.) van mód.” A felmondáshoz hasonlóan az elállást is írásban kell rögzíteni.

                        A felmondás amúgy szintén nagyfokú körültekintést igényel. Ha a munkaviszonyod határozatlan időtartamú, a felmondást nem kell megindokolni. Ha határozott időre szerződtél, akkor viszont kötelező az indokolás. A Munka Törvénykönyve szerint a határozott idejű munkaviszonyt ugyanazokra az okokra hivatkozva lehet felmondani, mint az elállást, vagyis ha sérelmed vagy károd származna a teljesítésből, vagy nem tudod azt teljesíteni. Ilyen eset például, ha az ország másik végébe költözöl.

Fontos tudni, hogy ha a te mondasz fel, a törvény „búcsúpénzt” nem biztosít a számodra. Ilyenkor tehát nem jár végkielégítés, utoljára a felmondási idő ledolgozásáért járó munkabéredet fogod megkapni. Ellenben gondolni kell arra, hogy az együttműködési kötelezettség a felmondás után is terhel. Ez különösen az elválással kapcsolatos teendőknél, így például a munkakör átadásánál, az átvett eszközökkel, munkaruhával való elszámolásnál, és esetleg az utódod betanításánál fontos.

A lényeg tehát, hogy minden esetben tartsd szemmel a munkáltatód érdekeit, mert az a te érdeked is!

 

 

Források:

A Munka Törvénykönyve

Dr. Kártyás Gábor: Ha menni kell…

A munkavállalói felmondásról

(http://www.opussimplex.com/hamenni-

kell-a-munkavallaloifelmondasrol/)