A könyv bevezetéséből megtudhatjuk, hogy nem egy boldog történetre számíthatunk, főleg, hogy felnőtteknek ajánlják. Éhezés; bizonytalan, veszélyes élet; tönkrement gyerekkor; tragédia és megváltás található ebben a csupán 200 oldalas könyvecskében. El se lehet képzelni, hogy micsoda történetet gördített fel az írónő ennyi oldalba sűrítve. Érdekessége a könyvnek, hogy mindegyik szereplő szemszögéből megismerhetjük a hátteret; ki, mit gondol, hogy érez. Még a kutya álmát is elénk vetíti Barbara Constantine. Kicsi Tom élete cseppet sem nyakig boldogság. Édesanyja tizenhárom éves volt, amikor a világra hozta, és mindez a véletlen csúf játéka volt. Persze, egy gyerekáldás, de ilyen korban nem a gyereknevelés a feladata egy kislánynak. Abba kellett hagynia az iskolát, nem tudott leérettségizni, nem tudott megfelelő körülményeket biztosítani a gyermekének a gyermek. Nem kell azt gondolni, hogy egy utcalányról beszélünk. Joss – mert így hívják – igen is jól tanult, csak túl korán kezdődött el az a korszaka, ami még ráért volna tizenhét-tizennyolc éves korában. Egy férfi, aki jóval idősebb volt nála kihasználta és lefektette, aztán kilenc hónap múlva megszületett Tom.

Tom rákényszerült, hogy a közeli szomszédok kertjéből lopja a napi betevőt. Paprikát, paradicsomot, krumplit. Joss-nak alkalmi munkái voltak, itt-ott takarított, beteget ápolt. Legnagyobb álma az volt, hogy ápolónő lehessen. Bírta a szakmával járó terheket és gyomra is volt ehhez. Azonban ezek a kis munkák még mindig nem voltak elegek a minőségi élethez. Egy kis lakókocsiban éltek, aminek a havi lakbérét is alig tudták kifizetni. Emellett persze volt még egy probléma. Joss-nak hatalmas mellei voltak, a férfiak pedig csak ezért környékezték meg. Joss ezt egy idő után megelégelte és egy fekete dobozba kezdett gyűjtögetni egy mellműtétre. Ez a doboz szent volt, még akkor is, ha szűkölködtek az élelemben. Egy nap azonban Tom lopás közben egy nénire – Madelaine - bukkant a kertben, aki segítségért kiált. Az írónő hihetetlen irgalommal írja le, hogyan tisztítja meg kicsi Tom a nénit, pedig szegényke nem is gondolja, hogy a nagymamáját ismerte meg azon a napon. Eközben egy férfi – Samy - betör a lakókocsiba és majdnem megerőszakolja Joss-t. Joss régi ismerőse, aki nemrég szabadult a börtönből. Tom menti meg édesanyját a fickótól, akinek a hetek során sikerül összebarátkoznia kicsi Tommal. Pizzázni, fagyizni viszi a kissrácot. Jókat beszélgetnek. Tom nem sejti, hogy az apjával ismerkedett meg.

 

Hamarosan Joss-nak összegyűlik a mellműtétre való pénz, el is utazik, egyedül hagyva Tomot. Búcsúzáskor véletlenül elkotyogja Tomnak, hogy Samy az apja. Tom alig hisz a fülének. Apjával együtt gondozzák Madelaine nénit. A történet végén eljutunk oda, hogy Samy otthonába beköltözik Joss és Tom, ahol végre biztonságos, nyugodt helyen élhetnek. Joss összebarátkozik Madelaine nénivel. Azonban a végén történik egy csattanó. Joss takarítás közben a padláson talál egy régi fényképet, amin Samy szerepel fiatalon. Rájön, hogy Samy Madelaine rég elveszett fia, illetve arra is, hogy egyikük se tud a másikról. Tom élete rendeződött, Joss is próbálkozik, Samy is, valamint Madelaine-nal is remekül kijönnek.

Számomra a történet tanulságos volt, mert sose ítéljünk el valakit azért, mert egy baklövést követett el az életében. Mindenki hibázhat, csak az nem mindegy, hogy mit. Ha Joss idősebb lett volna, akkor talán jobban alakult volna az élete, de lehet, hogy nem. Ha Tom nem jön meg, akkor lehet valami más ment volna tönkre az életében. Én nem tartom rossz embernek Joss-t. Tom nagyon felelősségteljes, ügyes, bátor fiúnak bizonyult a könyvben. Személy szerint nagyon büszke lennék, ha nekem ilyen öcsém/gyerekem lenne. Hihetetlen, hogy egy ilyen kicsi lélekben mennyire erő rejlik. Samy-ről úgy gondolom, hogy ő képes változni, főleg ha van miért. Kijött a sittről, van egy fia, akiért érdemes élni. Ha Joss képes megbocsátani, akkor még boldog család is válhat belőlük.Köszönöm az élményt a könyvnek, az írónőnek, valamint ajánlom mindenkinek, aki szereti a komolyabb témájú könyveket.